Emilia Pardo Bazán (1851-1921)
spanyol nyelven alkotó, „nagyon-nagy író-asszony” Galicia tartományból, grófi család sarja. 1882-ben indul a La Época c. folyóirat, melynek cikksorozatában Zolával ismerteti meg a spanyol olvasót. Árnyalt naturalizmus jellemzi leghíresebb regényeit, Un viaje de novios (Nászút), melynek prológusa fontos szöveg az író életében, akárcsak a La cuestión palpitante (Égető kérdés) című esszéje (magyarul
mindkettő a Nagyvilág LIV/2. számában olvasható. Legismertebb regénye, a Los pazos de Ulloa (Az ulloai kúriák, 1886) a hanyatló vidéki arisztokrácia életképe. Élete végéig írt, tizenkilenc regény, hat novelláskötet, számtalan kitűnő esszé, kritika, tanulmány, újságcikk őrzi nevét.