| Fernando Savater
:: A
választás bátorsága
Fordította: Pávai Patak Márta * 125x190 mm, kb. 180 oldal,
kartonált,
ISBN 978-963-87237-5-8
Bolti ára: kb. 3500 Ft
Mi határozza meg az embert? Nem az ösztöneink vagy a genetikai
adottságaink, melyek oly hasonlóak a többi élőlényéhez, hanem az,
hogy képesek vagyunk dönteni, olyan tevékenységeket kitalálni, amelyekkel
alakítunk a valóságon és önmagunkon. Tettrekészségünk folytán szabadságra
vagyunk kárhoztatva, ám ahhoz, hogy tisztán lássuk, ma mit értünk
„szabadság” alatt (és élni is megtanuljunk vele), mindenekelőtt
azt kell alaposan átgondolnunk, hogy mit jelent és mivel jár a választás
képessége. Ehhez ad támpontot a kötet, melynek első része az emberi
szabadság antropológiáját vázolja fel; a megannyi szenvedéssel,
ámde mérhetetlen alkotóvággyal párosuló szabad akaratról szól, elemzi
a szabadság intézményeit a technikában, az etikában és a politikában.
A második rész gyakorlati megközelítés, melyben a szerző áttekinti
az általa ajánlott választásokat, amelyek segítségünkre lehetnek,
hogy napjaink valóságában a lehető legjobban élhessük emberi sorsunkat.
Választhatunk az igazság, a gyönyör keresése, a politika, a polgárrá
nevelés feladata, a napjainkban oly méltatlanul háttérbe szorult
humanitás erénye, valamint illékony és esetleges emberi mivoltunk
szerény tudomásul vétele között.
Pávai Patak Márta
A bátorság próbája
Ezzel a könyvvel járulunk hozzá a magyar demokrácia fejlődéséhez,
mondtam Rabár Zsuzsának, a kötet szerkesztőjének, régi régi barátnőmnek,
amikor elhatároztam, hogy lefordítom, és sorozaton kívül megjelentetem
egyszemélyes kiadómnál, a Patak Könyveknél. Szerencsére nem tudtam,
mire vállalkozom, mert ha előre látom, mekkora fába vágtam a fejszémet,
mikor erre a vékonyka, húsz híján kétszáz oldalas könyv lefordításával,
akkor a mai eszemmel biztos azt mondanám, soha, és ha valakinek
mesélek róla, és megkérdezi, miért nem fordítod le, ha ennyire tetszik
kapásból azt felelem, majd a vállalkozó szellemű fiatalok, köszönöm,
én inkább maradok a szépirodalomnál, ha lehetséges, utóvégre ha
igaz a mondás, hogy maradjon a suszter a kaptafánál, akkor ott több
keresnivalóm van talán. De akkor még nem tudtam, nem tudhattam,
hogy mi munkával jár ez a fordítás, és hogy sajnos-e vagy hála istennek,
az majd később derül ki, mindenesetre a könyv elkészült, a Könyvfesztiválra
meg is jelenik, mi több, maga Fernando Savater is eljön, hogy bemutathassuk
a magyar olvasóközönségnek.
Sokszor eltűnődtem már rajta, vajon mi hajt engem, miért nem elégszem
meg vele, hogy olvasok egy jót, és megosztom spanyolul tudó barátaimmal,
ajánlom nekik, olvassák el ők is, miért akarom én vele gazdagítani
a magyar irodalmat, mikor a kutya se méltányolja, kivéve talán néhány
kifinomult ízlésű olvasót, irodalombarát irodalomtudóst, Spiró Györgyöt
meg a bizonytalan számú, hozzá hasonló íróembereket, akik vélt vagy
valós pihenésképpen, elkötelezettségből vagy bármi oknál fogva fordításra
adták a fejüket legalább egyszer az életben. Igen. Itt most kimondtam.
Itt a kulcsszó. Elkötelezettség. Azt hiszem, erről van szó. Vállaltam
valamit. Amire annak idején kiképeztek, amihez talán értek, amiről
úgy érzem, hogy ezt (is) kell csinálnom. Ennyire egyszerű ez, kár
többet morfondírozni rajta – para qué dar más vueltas a la tortilla
– hogy ilyen keresetlenül parafrazeáljam magam.
Született lázító vagyok, ezt már régen megmondták nekem, nem bírom
elviselni, ha akár tudatlanságból, akár nemtörodömségből ordító
tényeket nem vesznek tudomásul a környezetemben. Arra szeretném
lázítani a környezetemet, hogy gondolkodjon, ne hagyja magát átverni,
ezért sem mindegy nekem, hogy például a falumban -- hogy csak a
közvetlen környezetemben maradjak -- hogyan bánnak a közvagyonnal,
a közpénzekkel, milyen szinvonalúak a kulturális rendezvények, milyen
szinten látják el feladatukat választott képviselőink. És ha kell,
oda is állok, mert dolgozni se vagyok rest érte, hogy jobb legyen.
Ki nem állhatom a látszattevékenységeket, a mégoly hangzatos, pufogó
frázisokkal felturbózott EU-s programokat, úgyhogy én inkább szép
csendben teszem otthon a dolgomat, kitalálok időnként valamit, és
lesz is belőle valami, mert mindig akad mellém valaki, nem is kevesen,
akik hisznek benne, hogy érdemes csinálni.
Azért e bő lére eresztett bevezető, mert a Savater-könyv ötlete
is valahogy így született. Felelősségből. Ismerem Fernando Savatert,
kilenc éve személyesen is, tudom, hogy ő mi mindent tett és tesz
is a demokráciáért, Baszkföldért, Spanyolországért. Elkötelezett
aktivistája az emberi jogoknak.
Magyarországnak nagy szüksége van most a gondolkodó emberekre. A
demokrácia legnagyobb ellensége a butaság, a korlátoltság, ezt többen
is mondták már. Demokrácia nincs szabad, gondolkodó, felelősséggel
döntő polgárok nélkül. A magyar politikusokra rettentően haragszom,
nem csak azért, mert irgalmatlanul rosszul politizálnak, hanem azért
is, mert kihasználják az állampolgárok tudatlanságát, és ahelyett,
hogy segítenének nekik felnőni a feladathoz, mondjuk elsősorban
úgy, hogy példát mutatnak nekik, inkább játsszák a maguk kicsinyes
játszmáit, a pártérdekek oltárán feláldozzák a hazát, hogy ilyen
patetikusan fejezzem ki magam elkeseredett dühömben, és szegény
magyar állampolgár csak kapkodja tehetetlenül a fejét, hogy itt
minden számít, de ő momentán vajmi kevéssé.
Azt szeretném, hogy aki elolvassa Savater könyvét, A választás bátorságát,
megtalálná benne magának azt a gondolatot, amelynek fonalán elindulhat,
haladhat saját, választott útján, és nem dőlne be hamis ígéreteknek,
mégoly felcicomázott, hazafias sallangokkal alaposan megtűzdelt,
ámde üres szólamoknak, amilyenekből az elkövetkezendő időkben bizony
jócskán hallhat majd, hanem mérlegelne, és tenné a dolgát, amihez
ért, tisztességesen, és számon kérné mindig, mindenütt, mindenkitől,
hogy miért nem cselekszik, ha azt látja, hogy bár volna rá módja,
mégsem ezt teszi az illető. Ha kell, akkor választott képviselőjét
is. Azt szeretném, ha polgártársaim megtanulnák, nincs demokrácia
felelős polgárok nélkül. Nem elkötelezett párthívekre, hadrendbe
álló pártkatonákra, hanem felelősséggel és tisztességgel dolgozó
polgárokra és politikusokra van szüksége ennek az országnak. Gondoltam,
ez a könyv is segíthet, ezért választottam, ezért dolgoztam rajta
rengeteget, mire felkutattam minden forrást, idézetet, és ezért
dolgozott rajta ilyen sokat a szerkesztőm, aki nélkül már az általam
véglegesnek hitt változat után sem jöhetett volna létre ez a fordítás,
hiszen amikor fellélegezve azt hittem, vége a munkának, akkor kezdődött
csak el igazán.
Pávai Patak Márta
|