Munkaterv
"Elkészült és nyilvánosságra hozza az úgynevezett magyar kulturális
stratégia munkaanyagát, illetve az azt megalapozó átfogó felmérésekről
szóló első kiadványokat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma - számolt
be Hiller István, a tárca vezetője kedden. A miniszter a magyar
kultúra külföldi bemutatását és a külföldi hazai fogadását, a kulturális
beruházásokat és az infrastrukturális hálózat fejlesztését, továbbá a
kultúrához való hozzáférés biztosítását, az esélykülönbségek mérséklését
jelölte meg a kulturális politika fő irányaiként."
(MTI)
A külföldi szépirodalom (és esszéirodalom) magyarországi megjelentetését
véleményem szerint egyetlen szempont vezérelheti: a minőség. Olyan művet
fordítsunk le magyarra, amely hazájában elismerést aratott, amely hozzátesz
valamit a magyar kultúrához, amely közelebb hozza a magyar olvasóhoz az
adott ország kultúráját, és amely nélkül szegényebb lenne az érdeklődő
magyar olvasó, és közvetetten a magyar irodalom. Tudom, hogy a jelenlegi
kiadói gyakorlatban is egyetlen szempont uralkodik szinte: az eladhatóság.
Csakhogy ez piaci szempont, nem szabad ennek alárendelni a minőséget. Bennem
morális kérdésként merül fel, hogy szabad-e megfosztanunk akár ötszáz embert
is attól, hogy tegyük fel, a hozzá legközelebb eső közkönyvtárból kikölcsönözve
elolvashassa azt a külföldi művet, amelyet Romániában, mondjuk, már évek
óta elolvashatnak, magyarul viszont még mindig nem jelent meg.
Évek óta dolgozom fordítóként, elsősorban a spanyol nyelvterület irodalmát
fordítom. A hazai megjelenéseket figyelemmel kísérve azt hiszem, minden
túlzás nélkül állíthatom, hogy a jelenleg működő magyar kiadók közül egyik
sem tekinti igazán szívügyének a spanyol irodalmat. Ennek számos oka lehet:
az imént említett piaci szempont (a biztos, jól csengő nevű spanyol-amerikai
szerzőkön kívül - Márquez, Vargas Llosa - nemigen vállalkoznak a kiadók
Magyarországon még ismeretlen szerzők művének megjelentetésére, még akkor
sem, ha más európai országban elismertek, több könyvük is megjelent). A
másik ok talán történelmi gyökerű: a baloldali diktatúrában élő Magyarország
és a jobboldali diktatúrában élő Spanyolország között szinte alig volt
kulturális kapcsolat. A Franco-rendszer bukása és a magyar rendszerváltás
között eltelt tizenöt esztendő sem volt elég a hiánypótlásra. Az 1999-es
Frankfurti Könyvvásár - majd Kertész Imre 2002-es Nobel-díja - fordulópontot
hozott a magyar irodalom spanyolországi megjelenésében, és ez az érdeklődés
a mai napig is tart. Ugyanez még nem mondható el a spanyol irodalom magyarországi
jelenlétéről.
Spanyol-Amerika országainak irodalma sincsen túl jó helyzetben nálunk.
Márquez óta már a második-harmadik generáció írói is sikeresek a világon,
de mi még mindig csak Márqueznél tartunk (minden tiszteletem Márquezé,
csak a példa kedvéért hivatkozom rá).
A könyvkiadói tevékenység elindítására ez a helyzet ösztönzött leginkább.
Évek óta figyelemmel kísérem a Könyvfesztivált. A spanyol Kulturális Minisztérium
és Spanyolország Budapesti Nagykövetsége mindent megtesz, hogy elhozza
a legnevesebb spanyol írókat, akik már számos külföldi országban bemutatkozhattak
műveikkel. Magyarországon pedig a legritkább esetben fordul elő, hogy ismerősként
üdvözölhetik őket az olvasók. Az elmúlt hat év alatt egyszer sikerült elérnem,
hogy a meghívott írónak könyve is legyen a Könyvfesztiválra (Julio Llamazares:
Sárga eső, Európa, 2000). Azok közül, akik eddig megfordultak nálunk, néhány
írótól sikerül egy-egy művet elfogadtatnom valamelyik kiadóval, ám a legtöbbjüknek
még mindig nincsen könyve magyarul. Én magam is szégyenkezve álltam az
olyan formátumú írók elé, mint mondjuk Enrique Vila-Matas (aki Venezuelában
megkapta a rangos Rómulo Gallegos-díjat, Franciaországban a legjobb külföldi
szerzőnek járó Médicis-díjat), Eduardo Mendoza (akit a spanyol irodalomtörténet
is élő klasszikusnak tekint), a filozófus Fernando Savater (díjait, elismeréseit,
sokoldalú írói tevékenységét itt lehetetlen felsorolni), vagy a Nemzeti-díjas,
akadémikus Luis Mateo Díez elé, amiért magyarul addig még egyetlen könyve
sem jelent meg. Módszeresen próbáltam tehát megkörnyékezni előbb az Európa
Kiadót, majd az Ulpius-házat, hogy változzék némiképp a helyzet. Az eredményt
nem tartom elfogadhatónak. Hat év alatt eddig hat könyvet sikerült kiadatnom
velük, kettő még az idén megjelenik - remélem.
Olyan kiadót szeretnék tehát létrehozni, amely kizárólag spanyol és
spanyol-amerikai irodalom megjelentetésével foglalkozik, és fontosnak tekinti,
hogy kiadványa az összes magyarországi közkönyvtárhoz (megyei, városi,
iskolai, intézményi stb.) jusson el, ám ettől függetlenül természetesen
bárki számára hozzáférhető legyen.
Pillanatnyilag csupán saját fordítói kapacitásommal számolok - ez évente
legfeljebb négy könyvet jelent. Az általam kiválasztott spanyolországi
szerzők műveinek fordítási költségét reményeim szerint támogatja majd a
spanyol Kulturális Minisztérium - hiszen ezt az elmúlt évek folyamán más
országok kiadóitól is átvállalta az adott művek esetében. Támogatóként
- akár erkölcsi, akár anyagi támogatásról legyen is szó - feltétlenül számítok
a spanyol nagykövetségre és a Cervantes Intézetre (könyvbemutató, a szerző
meghívása, dedikálások, író-olvasótalálkozók, de nemcsak Budapesten, hanem
vidéki városok megyei és egyetemi könyvtáraiban is; a bemutatót, találkozót
egybekötve akár a Cervantes Intézet működésének ismertetésével, népszerűsítésével,
kiállítással, egyéb kulturális rendezvénnyel).
A költségvetés birtokában szeretném megnyerni a Magyarországon működő
spanyol vállalatokat, a magyar-spanyol vegyes vállalatokat, hogy támogassák
a könyveim kiadását.
Részt kívánok venni minden lehetséges intézmény pályázatán (NKÖM, NKA,
MKA).
A működés első évére négy kortárs spanyol szerző hiánypótló művét
tervezem kiadásra:
-
Bernardo Atxaga: El hombre solo ('A magányos ember', regény, Ediciones
B, Barcelona, 1995)
-
Enrique Vila-Matas: Bartleby y companía ('Bartleby és társai', regény,
Anagrama, Barcelona, 2000)
-
Fernando Savater: Las preguntas de la vida ('Az élet kérdései',
esszé, Ariel, Barcelona, 1999)
-
Justo Navarro: Hermana muerte ('Halálnővér', regény, Seix Barral,
Barcelona, 2002)
Első tapasztalataim birtokában tervezem majd a folytatást. Kortárs,
Magyarországon eddig ismeretlen, új generációs latin-amerikai szerzők és
"elfelejtett" spanyol szerzők műveivel - akik megjelenésük idejében valamilyen
okból nem jutottak el hozzánk (pl. Sánchez Ferlosio, Carmen Laforet, Juan
Benet, Gonzalo Torrente Ballester stb.stb. - szinte végeérhetetlen a lista,
és a költészetről, drámairodalomról még szót sem ejtettünk...).
Leányfalu, 2004. november 28.
Pávai Patak Márta
|