 |
Quim Monzó :: Minden
dolgok miértje
Fordította: Pávai Patak Márta * 108 oldal, kartonált, ragasztókötött,
130x197 cm
ISSN 1787-8853
ISBN 978-963-87237-4-1
Bolti ára 2500 Ft
Ebben a kötetben Quim Monzó szintetizáló képessége legtisztábban mutatkozik
meg: a látszólag egyszerű, sematikus elbeszélések, melyekben erőteljesen
megmutatkozik a mesterségbeli tudás, egymást kiegészítve alkotják az egészet,
mely kérlelhetetlen pontossággal megmutatja az örök emberi bizonytalanságot.
A kötet három fő téma köré szerveződik: a férfi-nő örök kapcsolata
(Házasélet, Havi ciklus, Negyed egy), mindig sajátos szemszögből tekintve
a szerelmi ügyet; a különféle viszontagságokat átvészelő emberek (legszebb
példája a Trójai diadalmámor); harmadik csoport a sztereotípiák kigúnyolása
leginkább azokban az elbeszélésekben, amelyekben ismert népmesék értelmét
egy csavarral megváltoztatja a szerző.
A Minden dolgok miértje a katalán irodalom egyik legnagyobb sikere
az elmúlt évtizedekben, mind a kritikát, mind az eladott példányszámot
illetően. A kötet a szerző színvonalas munkáját igazolja, akit nemzetközi
kritika Kafka, Borges és Rabelais rokonaként emleget.
„Quim Monzó tündérmeséi nem hagyományos tündérmesék, hanem jelenünk
érzelmi kapcsolatainak történetét beszélik el az elbeszélő szemszögéből,
szemben haladva az árral, nyersen, direkt módon, kérlelhetetlenül, olykor
obszcén és brutális hangon…” (Juli? Guillamon, La Vanguardia).
„Quim Monzó könyvei számomra mindig is a legszellemesebb portrét rajzolták
meg a jelenkor társadalmáról, ami egy író tollából származhat… A kötet
elbeszéléseinek elolvasása után olyan érzés marad az emberben, hogy ismerős
vidéken időzött (mert a mi világunk ez), de okosan eltorzítva, nevetségessé
téve és kiigazítva az írói kéz által, aki mestere a kör négyszögesítésének”
(Oriol Castanya, El Periódico).
„A fikció erejének, a nyelv érezhető feszültségének, a képzelőerő fegyelmezett
pontosságának, valamint a hatásvadász elemek és olcsó trükkök mellőzésének
köszönhetően ezek az elbeszélések igazi remekművei a műfajnak. Kérhetünk
ennél többet tőle?” (Manuel Ollé, El Temps).
|