PATAK KÖNYVEK - SPANYOL ELBESZÉLŐK SOROZAT
Jesús Ferrero |
|
http://www.elmundo.es |
Önéletrajz
Jesús Ferrero Zamorában született 1952. decemberében, és életének huszadik
hónapjában járt, amikor átköltöztették Baszkföldre. Abból az időszakból
őriz egy emlékképet. Két és fél esztendős lehet, és az édesanyjával átsétál
egy vashídon. A híd két oldalán a tengerparti strand, a tenger és egy folyó
torkolata látszik. A kisfiú megkérdezi az édesanyjától: Hol vagyunk? Mire
az édesanyja: "A nemzetközi hídon". Hendaye-ban, a határon jártak, és attól
fogva határlakónak érzi magát. Mindegyik regényét a határról nézvést írta.
Az első, a Bélver Yin ('Belver Jin') Kínában, a második, az Opium ('Ópium')
pedig Tibetben játszódik. Maót utánozva először elfoglalta Kínát, aztán
megvetette a lábát Tibetben, ám ennek érdekében semminemű vérengzést nem
kellett végrehajtania, és a Dalai Lámát sem kellett száműznie. Következő
regényei szintén a határon játszódnak. A Lady Pepa Texas és Barcelona határán,
amely – mint azt mindenki nagyon jól tudja – tekintélyes méretű határ,
a Débora Blenn pedig a Barcelona és Berlin között húzódó határon, amely
szintén eléggé nagy kiterjedésű. Egyszer totális csődbe került, hitelezői
nap mint nap dörömböltek padlásszobája ajtaján, mikor is az El efecto Doppler
('A Doppler-jelenség') című regényét beküldte egy nemzetközi regénypályázatra.
A pályázatot megnyerte, tízmillió peseta ütötte a markát ezért a regényért,
és még aznap este Don Perignonnal koccintottak a hitelezői. A díjak általában
csak arra szolgálnak az életében, hogy megszabaduljon a hitelezőitől, akikről
megállapította, hogy az irodalmi kitűntetések dolgában is sokkal tájékozottabbak
nála.
Az El efecto Doppler után írt egy trilógiát, melynek kötetei az Alis
el Salvaje ('Alis a vadember'), Los reinos combatientes ('Szembenálló birodalmak')
és az El secreto de los dioses ('Az istenek titkai'). Ezt a három regényt
különösen szereti, és akárcsak a Bélver Yinen kívül az összes többit, ezeket
is Párizsban írta, miközben történettudományt hallgatott, s közben éjszakai
portásként dolgozott a Madelaine-templom közvetlen közelében, abban a szállodában,
ahol Proust a patkány-ceremóniát komponálta.
Hosszú párizsi, s nem kevésbe hosszú barcelonai tartózkodását követően
átköltözött Madridba, ahol a Bölcsészettudományi Főiskolán tanított, és
ahol az Amador o la narración de un hombre afortunado ('Amador avagy egy
szerencsés ember' és az El último Banquete ('Az utolsó lakoma', Azorín-díj,
1997), az El diablo en los ojos ('Ördög a tekintetben') és a Juanelo o
el hombre nuevo ('Juanelo avagy az új ember') című regény és három ifjúsági
regény a termése: Las veinte fugas de Básil, Ulaluna (az Unesco szerint
1998-ban a legjobb spanyol ifjúsági regény), Zirze piernas largas ('Hosszúlábú
Zirce')
Dolgozott a rádiónál, a filmszakmában és a televíziónál. Húszesztendősen
részt vett a Richard Lester Robin és Marion című filmjének forgatásán,
majd egy évtizeddel később Pedro Almodóvarral együtt megírta a Matador
című film forgatókönyvét. A Sevillai Világkiállítás irodalmi forgatókönyve
is tőle származik. Eddig tizenkét regénye, három verseskötete jelent meg
(Río Amarillo ['A Sárga folyó'], Negro sol ['A fekete nap'] és az Ah mira
la gente solitaria ['Ó, néz a magányos nép'], öt ifjúsági regénye (a fentebb
említett három mellett a Lucrecia temple ['Reszkess, Lucrecia'] és a La
era de la tiniebla ['Ködkorszak']; az El independiente című lapban Un amor
en Berlín ('Szerelem Berlinben') címmel folytatásos regénye jelent meg,
s van még egy regényes történelmi esszéje is (Pekín de la Ciudad Prohibida,
'A Tiltott Város Pekingje'). Műveinek egy részét lefordították német, francia,
olasz és portugál nyelvre.
|
|